Néprajzi sarok

Fösztej
A tehén borjazás utáni első teje.
- A pélmonostori Éri Ilona így emlékezik vörösmarti gyermekkorára: „Amikor Szarka Józseféknél kisbornyú született, akkor Panna néni a szomszédságból minden kisgyereket meghívott fösztej-evésre. Emlékszem, hogy a tejet nagy lábasban fölmelegítették, és minden gyerek kapott mélytányérban belőle, amit aztán bekanalaztunk.”
Borjazáskor a tehénben annyi tej képződött, hogy az egynapos borjú nem volt képes kiszopni. A hiedelem szerint ebből a tejből minél több gyereknek kellett ennie, hogy a tehénnek a későbbiekben sok teje legyen.

Fröcstej
Ugyanaz, mint az előbbi szó jelentése.
- Sott Ferencné Németh Gabriella Várdarócon így emlékezik: „Amikor megszületett a kisbornyú, akkor a háziak sok kisgyereket meghívtak fröcstej-evésre, mert azt hitték, ha sokan esznek a tejből, akkor a későbbiekben a tehén sok tejet fog adni.”

Szecska
A tejelő szarvasmarháknak takarmánykeveréket készítettek, ez rendszerint polyvából vagy apróra vágott, száraz növényszárból, ledarált takarmányrépából, korpából állott.
- A szarvasmarháknak minél lazább élelmet adtak, nehogy felfúvódjanak.

Szecskás láda
Téglalap alakú, 30-35 centiméter mély láda, amelyben a szecskát megkeverték.

Szecskavágó
Régen a földművesek udvarából nem hiányozhatott ez a kis, gyárilag készült gép.
- Az eszköz négy lábon állt, egy méter magasságban nagy vaskerekekkel tengelyt forgattak, a tengelyre épített henger alakú két vaskorong forgott. A két vaskorongra ferdén négy éles kés volt ráerősítve. A kések mögött hosszan elnyúló favályú volt, ebben száraz növényi anyagokat toltak a forgó kések alá. A kések forgatásakor a száraz növényi anyagokat a szecskavágó egy-két centiméteres darabokra vágta össze. Az összevágott növényi darabok egy ferdén beépített deszkán az odahelyezett edénybe kerültek.

Morzsolás
- A vörösmartiak és a csúzaiak a kukoricaszemek eltávolítását a csutkáról morzsolásnak nevezték.

Irtás
- Kopácson a kukoricaszemek eltávolítását a csutkáról irtásnak nevezték.

Góré
- Rendszerint sertésólak fölé épített, függőleges lécekkel körülkerített építmény, amelynek nyeregteteje volt, hogy ne ázzon be. Ebben tárolták a letört kukoricát. A lécek között járt a levegő, így a takarmány hamar megszáradt.

Gerebeny
Köznyelvi neve: gereben (növényi rostok fésülésére és tisztítására való fogazott eszköz).
- 30-35 cm átmérőjű vaskorong, amelybe a kovácsok sűrűn egymás mellé kb. 15 cm hosszú hegyes vasszegeket építettek be; ezt a vasszerkezetet deszkára (padra) erősítették.
 

Gerebenyöz
Köznyelvi hangalakja: gerebenez.
- A megtilolt kenderrostot ki kell fésülni, ez a gerebenen történik. A kenderrostcsomókat a megmunkáló asszony padon ülve a gerebenre csapkodja és azon végighúzza. Ilyenkor eltávolodnak egymástól a kenderrost között megmaradt szilárd kenderdarabkák.
 

Pászma
A kifésült kenderrost kötege a pászma.
- A tiszta rostot félmaroknyi csomókba kötözték.
 

Rokka
- A kenderfonál sodrására szolgáló szerkezet, amelyet a falusi vásárokban faesztergályosok árusítottak. A falusi asszonyok itt szerezték be a rokkát. A rokka talpa háromszög alakú, közötte olyan pedál volt, amellyel a rokka kerekét egy farúd segítségével forgásba tudták hozni. Ez a nagyobb kerék erős zsinórral kisebb kereket forgatott, amelyen egy tengely volt, és a tengelyen orsó állt. Az orsó végén nyílás volt, amelyen a kenderfonál bejutott egy orsó körül forgó karra, amelyen U alakú fémrész található. Ezen át tekerte a megsodrott fonalat az orsóra. A pászma a rokka árbocára volt kötve, és a kenderrostok a fonóasszony hüvelyk- és mutatóujja között sodródtak. Az orsót folyamatosan töltötték.
 

Kézi orsó
15-20 cm átmérőjű fakorong, közepéből kerek szár áll ki, a szár végébe kis drótkarika van beépítve, ezen át vezet a megfont kenderfonál az orsó tengelyére.
- Húsz éve Komlón jártam, és az ottani iskolában láttam, hogy a cigány gyerekek fakeretbe színes képeket szőttek. Meglepő volt, hogy sok gyereknek a családneve Orsós volt. Nyilván valamelyik ősük kézi orsókat készített. A kézi orsó megsodorintva az álló asszony mellett forog, aki a kenderrostot megfelelő vastagságban ereszti, amíg az orsó földet nem ér. Utána az orsóra tekeri az összesodort fonalat, majd megismétli a műveletet.
 

Áspa
Félkarnyi hosszúságú henger-alakú botra a két végén, ellenkező irányban fogas botot szereltek.
- A rokkából kivett orsóról a fonalat az áspát forgatva csavarták föl. Így ez a matringköteg rákerült a motollára, amelyről a szövőszékbe húzhatták be. Az áspával kapcsolatban egy népi szóláshasonlatot is hallottam Vörösmarton, amikor Kocsis Julianna így jajgatott: „Úgy fáj a hasam, mintha áspálnák a bélömet!”
 

Motolla
Kereszt alakban összeerősített két kar, amelynek közepébe henger alakú fém csövecskét építettek.
- Ezzel helyezik egy háromlábú talpazatba, egy vas tengelyre. A kereszt alakú szerkezet végeibe négy, fogakkal ellátott fát illesztettek, erre helyezték a föláspált kenderfonalat.

 

Kisz-kusz? Mausz!

Jelentése: Mi ez? Egér!

- Vörösmarton a néhai Sott Anna az öccse szája elé egy cukorkát tartott két ujja között, és azt kérdezte, hogy „kisz-kusz?”. Az öccse azt felelte, hogy „mausz!”, és bekapta az édességet. Feltehetően a vörösmarti németektől (frankok) maradt fenn ez a szójáték.

 

Kum

Jelentése: behunyja a szemét.

- A felnőttek azt „parancsolták” a gyereknek, hogy „kumd be szömöd, tátsd ki szád!” Ezután általában cukorkát tettek a gyerek szájába.

 

Pakli

Jelentése: kártyacsomag.

- Kopácson a néhai Baka János mondta: „Vettem egy pakli új kártyát.”

 

Krédli

Jelentése: kisfajta tyúkféle.

 

Birdli

- Régen a gyerekek ágya alatt tartott éjjeli edény.

 

Kaszások

- Három csillag az Orion csillagképben, Kopácson a néhai Horvát János mondta: „Mast már siessünk haza, nemsokára éjfél lesz, mer’ a kaszások már nagyon sokat levágtak. A sánta Kata is hozi már nekik az ennivalót.”

 

Vadlegelő

Jelentése: Esthajnalcsillag (a Vénusz bolygó).

- Kopácson a néhai Kovács (Szölíd) Illés mondta: „A rétön vó’tunk, reggel felé, amikor fölgyütt a Vadlegelő, sietni kellött haza, hogy időbe’ odaérjünk a mérésre.”

 

Hasura

Jelentése: nádból vagy gyékényből szőtt szőnyeg.

- Kopácson a néhai Molnár Lajos emlékezett így: „Amikor az udvarban voltak a melegágyak, akkor apámmal nádból hasurát szűttünk ezök takarására. Amikor nem kellött a hasura, összecsavartuk.” A gyékényhasura egyéb célokat is szolgált, a néhai Molnárné Bencsák Teréz így emlékezett: „Megszűttük a nagy gyékényhasurát, kibéleltük vele a kocsit, ebbe került az apróra tördelt jég, majd a mérésen vásárolt hal, rá egy sor jég, majd újra egy sor hal, ezt is jéggel takartuk. Utána a gyékényhasurával az egészet betakartuk. Így árusítottuk a halat Szlavóniában. Néha a falukon keresztül a Papuk-hegyig is eljutottunk. Faluról falura mentünk, olyan messzire, még el nem fogyott a hal.” A szó eredete boszniai, Ivo Andric bosnyák szótárában is szerepel nád- vagy gyékényszőnyeg jelentéssel.

 

Melegágy

A szakirodalomban hollandi ágy néven szerepel.

- Lényege az, hogy a megrostált réti föld alatt vastagon leterített friss, szalmás lótrágya volt. Erre helyezték a téglalap alakú deszkakeretet. Erre öreg ablakszárnyakat tettek, vagy erre a célra elkészített kereteket. Az volt a fontos, hogy a melegágyon üveg legyen. Amikor a trágya begyulladt, akkor az üveg alsó részén megjelentek a vízcseppek. A föld már olyan meleg volt február végén, hogy bele paradicsom- vagy paprikapalántát pikérolhattak. A lótrágya könnyebben begyulladt, mint más állati trágya, de azért kevertek bele marhatrágyát is, hogy tovább égjen. A fóliasátrak megjelenése után a kopácsiak megszüntették a melegágyak készítését.

 

Flória

A régiek a fóliát nevezték így Kopácson.

- A néhai Acsai Katalin és Balog János így nevezték az újonnan használatba kerülő, átlátszó kertészeti kelléket.

 

Lóhere

Jelentése: lótücsök.

- A trágyával került a melegágyba, furatokat vájt magának, és a kiültetett palánták tövét elrágta, ezért ez veszedelmes kártevője volt a melegágyaknak. Az emberek, köztük Acsai Katalin is, a furatokba nádszálakat szúrtak, hogy ez a veszedelmes rovar a melegágyból eltűnjön.

 

Pikérol

- Tél végén ládákba elvetik a paprika- és a paradicsommagot, majd a kikelt a növényeket a melegágyban bizonyos távolságokra elültetik. A melegágyban kifejlődött növényeket májusban, a fagyos napok után az elkészített kerti földbe kiültetik. A cél az volt, hogy a paprikát és a paradicsomot (primőrök) minél előbb az eszéki piacra lehessen vinni.

 

Pappere, puppere

Jelentése: denevér.

- Néhai Horvát János Kopácson azt állította: „A papperék télen a pudvás fízekbe laknak.” Laskón  néhai Déra Lajos azt mondta: „A torony tele van pupperével.”

 

Bakfíz

Jelentése: ágatlan fűzfatörzs.

- Évtizedek múltán a fűzfatörzsek odvassá válnak, bennük telelnek át a vízisiklók is.

 

Slóg

Jelentése: néhány fából álló erdőrész, a fákat tőből kivágtak.

- Vörösmarton a néhai Soth Ferenc mondta: „Árverésön slógot vettem, a közbirtokosság erdejébe’.”

 

Fasina, pasinya

Jelentése: körülbelül 2 méter hosszú, két helyen megkötött rőzsekéve.

- Az 1940-es években a pékek vásárolták kenyérsütéshez. Kopácson a fasina szót használták. A laskói néhai Déra Lajos mondta: „El kell mennöm fölkötni a pasinyát.”

 

Tekenyő

Jelentése: teknő.

 

Tekenyős béka

- Kopácson a mocsári teknőst nevezik így.

 

Mosószék

Jelentése: téglalap alakú asztal, amelynek négy hosszú lába van.

- Nyáron az asszonyok térdig érő vízben álltak, és így szappanozták be a mosószéken levő mosnivalót.

 

Mosósulyok

Jelentése: vastag, nyeles, hagymavágó deszkára emlékeztető faeszköz.

- Az asszonyok a vászonneműt öblögetés után összecsavarták, és ezzel verték ki belőle a vizet.

 

Hamvas

- Durva vászonlepedő: a lúgzóban lévő vásznakat ebbe takarták bele, majd fahamut szórtak rá, utána pedig teletöltötték a lúgzót vízzel. A négyzet alakú hamvast arra is használták, hogy a megérett és kinyűtt babot szárastul belerakták, majd az udvarban kibontották, és villával verték, hogy a termés kihulljon.

 

Kígyó

Kopácson a vízisiklót nevezik kígyónak.

- Néhai Horvát János Kopácson így vélte: „A kígyók a pudvás fízekben teleltek át.”

 

Slakk

Kopácsi tájszó, jelentése: 25-30 fából álló erdőrész.

- A községi erdőkből, amikor a füzek ágai elég vastagok voltak, alakították ki ezeket a slakkokat, amelyeket árverésen adtak el.

 

Torsolás

A slakkban álló füzek ágait a fatörzsről lefűrészelik, baltával megtisztítják, majd méter hosszúságúra vágják.

 

Pockány

Jelentése: vakond. A földben élő vak állat. A pockánytúrás jelentése: vakondtúrás.

 

Tő’tés

Köznyelvi hangalakja: töltés. Jelentése: árvízvédelmi gát.

 

Tő’tésőrzés 

- Amikor a Duna igen magas vízállású, a közeli falvakból a töltés őrzésére férfiakat rendelnek ki. Az 1940-es évek elején megkérdeztem apámat, miért és hogyan kell őrizni a töltést. Néhai Pataky József (Vörösmart) így magyarázta: „Végig kell vizsgálni a tő’tés alját, hogy a pockánylikakon milyen víz folyik át. Ha tiszta víz folyik, akkor nincs baj. De ha zavaros a víz, akkor átszakadhat a tő’tés. Ilyenkor a készenlétben lévő homokzsákokból körül kell rakni a zavaros átfolyást. Sokszor a homokzsákokat félkörben akár egy méter magasra is föl kell rakni.” Ilyen volt a helyzet 1965-ben is, amikor a gát 5-ös kilométerkövénél buzgár (átfolyás) keletkezett.

 

Fór’ástő’tés

Köznyelvi hangalakja: forrástöltés. 

- Hogy a töltésen átszivárgó víz ne árassza el a földeket, a Bellyei Uradalom a legveszélyeztetettebb helyeken a magas töltéssel párhuzamosan egy alacsonyabb töltést is építtetett.  Azért, hogy a töltésen átcsorgó vizet fölfogja.

 

A töltések története

- Ballovics Pál dárdai szolgabíró az 1820-as években leírja a Baranyavári járás falvait, ebben jegyzi meg: a töltés Vörösmarttól hat kilométerig megépült, ezt folytatni kellene. Folytatták is, úgyhogy 1840-re elkészült Albertfalváig. Ennek a töltésnek az Albertfaluhoz közeli részét háromszor szakította át az árvíz, és ekkor keletkezett a már említett három szakadás (tó). A Bellyei Uradalom szerette volna ármentesíteni a Duna menti magasabb területeket, és ezért 1872-ben megépült egy komolyabb árvízvédelmi gát 33,7 kilométer hosszan, a vörösmarti szőlőhegytől Kopács falu teraszáig. Ez a töltés sem volt elég biztonságos, mert 1876-ban és 1926-ban átszakadt. A dárdai uradalom a Dráva mellé töltést építtetett, erre a munkára a bácskai Bezdánból hívott kubikosokat. Hogy ezek az emberek hétvégeken ne menjenek haza, ezért felajánlotta nekik, hogy hozzanak létre települést az általa adományozott területen. Így keletkezett Újbezdán. A Dráva menti töltés 1965-ben Bakangánál átszakadt, és a víz elárasztotta a dárdai réti tanyákat, amelyek ettől összedőltek. Ez a víz okozta Kopácson az Alvég vályogházainak az összeomlását is. Olyan magasan tetőzött a víz, hogy a falu északi végéről hajók közlekedtek Eszékre.

 

Zöher

Magas, kusza gyomnövényzet az erdőszéleken.

- A vörösmarti néhai Pataky Józsefet idéztem: „Ne menj arra, mert nagy a zöher.”

 

Zihörnye

Jelentése ugyanaz, mint a zöheré a mattyi (Magyarország)  Kustos Ilona közlése alapján.

 

Zárás

A Kopácsi-rétből kivezető természetes árkok (hulló, pusztafok) hálóval való elzárását jelenti.

 

Preszter

A zárásnál alkalmazott erős háló, amelynek alján súlyos vaslánc volt.

 

Presztervarsa

A zárási hálóra varrt 13 karikás hosszú varsa, amellyel a Duna felé menekülő halat fogták meg.

 

Nagybárka

Kisebb hajó nagyságú bárka, amelybe a presztervarsában megfogott halat engedték bele.

- Ha megtelt, hajó húzta Apatinba. Ilyen bárkák már a 18. században is érkeztek Kopácsra, a falu templomának egyik serlegét a győri bárkások ajándékozták, akik lovakkal vontatták a bárkát, amint abban az időben az uszályokat is.

 

Puszta

Jelentése: uradalmi majorság.

- Cselédlakások és gazdasági épületek is voltak rajta. A Bellyei Uradalom néhány pusztája: Dunai-puszta, Katalin-puszta stb.

 

Cselédház

Az uradalmi majorságokban a cselédek cselédházban laktak. Mind a jobb-, mind a balszárnyban négy lakás volt. Ezek szoba-konyhás lakások voltak.

 

Kommenció

Az uradalmi cselédek természetbeni bére.

- Kenyeret, húst, sót, tejet, kukoricaföldet – de valamennyi pénzt is – kaptak, ez volt a kommenció. A gyerekek iskoláztatása csak a 19. század második felében kezdődött, ekkor alapították a pusztai iskolákat.

 

Tahó

Jelentése: buta, műveletlen.

-A pusztai cselédek jelzője volt. Kopácson a néhai Acsai Katalin így szidta a férjét: „Mit beszé’sz, te pusztai tahó!”

 

Dály-puszta

A Kopácsi-rét déli részén egy területet Dály falu bérelt.

- Nyáron itt szarvasmarhákat és sertéseket tartottak. Erről a pusztáról nevezték el a mellette folyó Pusztafokot, amely a Drávába vitte a rét vizét.

 

Palé

Jelentése: olyan ácsolt lejtő, amelyen a teli boroshordókat fölgördíthették a kocsira.

- Ősszel, szüret előtt gyakran ezen szárították a kimosott hordókat. Dűlőnévként is előfordul a Kopácsi-réten, egy hátságot Palénak hívnak. Aki horvátra fordította, az Pálénak nézte, így a horvát térképeken hibásan szerepel: Pavlova Greda (Pál szirtje).

 

Pápog

Azt jelenti, hogy a szárazra került hal nyitogatja a száját.

 

Pátyog

Hogy a halakat élve tartsák, a csiklibe vizet mertek a halászok.

- Így a kopoltyú egyik része a vízben volt, a másik a levegőben. Ha nyitogatták a szájukat, akkor „pátyogtak”.

 

Tilángli

Vékony ruhaanyag.

- A tilángli „ímög” tüllből készült. A lányok Kopácson a színesre szőtt blúzukra húzták rá, így a minták átlátszottak. Ezt a szót gyakran a vékony ruhára is használták. A néhai Győrfi Ilona gyakran szidta a lányát: „Még nincs arra való idő, hogy vékony ruhába’ járj, nem engedem, hogy ebbe a tilángli ruhába öltözz!”

 

Pókos bélés

Szőtt női blúz, színes mintákkal, erre húzták a tilánglit.

 

Nagykönyv

Ha haláleset fordult elő, akkor használták ezt a szólást: „Így volt megírva a nagykönyvbe’.”

 

Csordaút

Kopácsnak három határa volt, a Belső-határ, a Tarna és a Kengye.

- Ezt a három határt csordaút kötötte össze, 12 öl (24 méter) széles volt, kétoldalt bokrok övezték, ezen terelték a tehéncsordát arra a részre, amelyiket „pihentették”.

 

Három nyomás

- Háromnyomásos gazdálkodást jelent, háromévenként az egyik határt pihentették. Ide hajtották a csordát. A csordautakat a 20. században felszántották és kiosztották. A csordautat akkor is használták, ha a rét víz alatt volt, ilyenkor a csordaúton legeltettek.

 

Időbe idő van

Jelentése: idejekorán.

- Vörösmarton a néhai Kocsis Julianna mondta: „Meg kell metszeni a szőlőt, még időbe idő van.”

 

Lútanya

A 18. században Kopácson ménes volt, és a lovakat kihajtották a rétre a csikósok.

- Ezek tartózkodási helyét ma is lútanyának nevezik.

 

Rekesz

- Fonott kerítés, a fokok mindkét szélén azért készült, hogy kevesebb hálót használjanak föl. Voltak olyan házak, amelyeknek fonott fala volt, besározva, meszelve. Ezek voltak a rekeszházak. Győrfi Ilona egy télen így szólt: „Ezek a Lázár Hajas Pistáék majd megfa’nak abba a rekeszházukba”.

 

Szállás

A Drávaszögben a tanyákat szállásoknak nevezik.

- Ilyen szállásaik voltak a dárdai-réti magyaroknak. Vörösmarton egy ilyen magányos épületet Blanka-szállásnak neveztek.

 

Pöccöget

Jelentése: horgászik.

- A kopácsi Dobos Mária így panaszkodott: „Nem csinál ez semmit, csak egész nap pöccöget.”

 

Pősöl

Jelentése: halászati tevékenység, amikor a víz fenekén mély iszap van, akkor a háló ólmos alsó kötele nagyon mélyre süllyed, így nehéz húzni a parton.

- Ezért az ólmos kötélre vesszőcsomókat kötöznek, ezt jelenti a pősöl. Talán ezzel kapcsolatos a Kopácsi-réten a Pösöllyő földrajzi név is.

 

Lénia

Jelentése: egyenes dűlőút vagy egyenesre vágott nyiladék az erdőben.

 

Szifony

Jelentése: szivornya.

- Amikor 1872-ben elkészült az árvízvédelmi gát Vörösmart és Kopács között, akkor a bellyei uradalom a gátba két méter átmérőjű vascsöveket építtetett a belvizek levezetésére, ezeket nevezték szifonynak. A Duna felőli oldalon a vascsőnek fedele volt, amely kinyílt, ha a talajvíz kifolyt. Bezáródott, ha a Dunának magas volt a vízállása. Ehhez és az előbbihez kapcsolódik a Szifony-lénia dűlőnév is.

 

Pumpa

- Ezek a szivornyák nem tudták időre a talajvizet levezetni, a júliusi kiszáradás már késő volt az uradalom földjeinek megmunkálására. Ezért az árvízvédelmi gát mellé szivattyútelepeket (pumpákat) építettek, ezek gőzgéppel működtek és a mezők csatornáiból a vizet az árterületre szivattyúzták. Földrajzi nevek: Sarokerdei-pumpa, Tökösi-pumpa, Vaisfoki-pumpa.

 

Csahér

Jelentése: kaszálórét.

- A 16. századi török adókönyvekben és a bosnyák szótárban csaír. Mivel az utolsó szótag hosszan ereszkedő hangsúlyú, az í hang a magyar nyelvben é hanggá alakul. Ez a szabály oda-vissza érvényes. Például: rét-rit, Irén-Irin. Kucsera Božica horvát tanítónő Laskón az Irén nevet rendszeresen Irinnek ejtette. A h hang nem csak ennél a szónál, de egyéb idegen eredetű szavaknál is előfordul. Számtalanszor hallottam Győrfi Ilonától a januhár, februhár, pihac hangalakú szavakat.

 

Mátyás ugrása

- A vörösmarti néhai Pataky András szökőévekben mondta, hogy ugrik a Mátyás. Nem február 24-én, hanem február 25-én van a Mátyás-nap. Ilyenkor a 366. nap nem február 29-e, hanem 23-a és 24-e közé betoldott nap.

 

Mátyás-nap

- Az időjárással kapcsolatos szólás: „ Mátyás ront, ha talál, de ha nem talál, hoz.” Jelentése: ha havat talál, elolvasztja, ha nem talál, akkor hóesést hoz.

 

Tölös

Köznyelvi alakja: tölgyes, jelentése: tölgyfaerdő.

 

Előruha

Jelentése: kötény.

- A néhai Kocsis Julianna (Vö-rösmart) mondta: „Az embörök (férfiak) előruhája a fehér gatyán mindig kék vó’t.”

 

Rémű

Jelentése: igen sok.

- Laskón a néhai Déra Lajos mondta: „Az idén a Csarnyába’ rémű csuka vó’t.”

 

Áldott nap

Jelentése munkanap, de a kifejezés mindig negatív jelentéstartalmú mondatban fordul elő.

- Egy vörösmarti anekdota szerint: „A Gun szüle így mesél: a Józsi fiam egész áldott nap csak pihen, pihen, csak azt nem tudom, mibe’ fárad el. A Sándor fiam meg vadászik, vadászik, de soha nyulat nem láttam.”

 

Beágyal

Valamiből sokat készít.

- Laskón Molnárné Fórizs Julianna egyszer így nyilatkozott: „Na, ugyancsak beágyaltam túróstésztábul, csak legion, aki meg is egye!” Déra Margit meg azt mondta: „Na, ugyan beágyaltam poszhajmábul, csak legyön, aki meggyomlá’ja.”

 

Beletenyeröl

Jelentése: valamiből sokat ültet vagy vet.

- Tót Ida így emlékszik: „Ha sok paprikát ültettem, akkor mondtam, hogy az idén osztán jó beletenyörőtem.”

 

Drótozik

- Hogy az ólban tartott sertések ne túrhassák föl annak alját, az állatok orrába drótot húztak. Így gátolták meg a káros tevékenységet. Előfordul egy falucsúfolóban is, a csúzai Farkas Rózsa mondta: „A kopácsiak megdrótozik az uborkát, nehogy föltúrja az ágyást.”

 

Ellenzék

Nádból készült ajtóféleség.

- Kopácson a néhai Csöbrösné Pete Irma ezt mesélte: „Régön nem így temetköztek, mint mast. Amikó’ megásták a sírt, lent a sír ódalába nyillást vágtak. Amikó’ leeresztötték a koporsót, akkor azt félig ebbe a nyillásba betolták, fölé meg srégön ellenzéköt tettek. Azé’ vót ez, nehogy zuhogjon a főd a koporsón, amikó’ hányták rá a fődet.”

 

Fölig futi

Fölig futja. Jelentése: túlzás.

- Kopácson Kristófné Tót Ida emlékezetében így él: „Amikor apám többet ivott a kelleténél, így fakadt ki: ez má’ fölig futi!”

 

Gájdál

Jelentése: bőrdudát fúj.

- Vörösmarton a néhai Kocsis Julianna mondta: „Má’ milyen este van, de a darázsi sokacok még mindig gájdálnak a vásárba’.”

 

Kólézik

Jelentése: kólót táncol.

- A vörösmarti néhai Kocsis Julianna mondta: „Ott kóléznak a darázsi sokacok a vásárba.”

 

Zakotál

Jelentése: nád- vagy sövényfalú házakat polyvás sárral betapaszt.

- Kopácson a néhai Pozsár István mesélte: „Megépítöttem azt a nádfalú kis házat, aztán bezakotáltam meg fehérre meszeltük.”

 

Vetöget

- Jelentése: a baromfiudvarban csak egyetlen tyúk tojik. A pélmonostori Éri Ilona így emlékszik vörösmarti gyermekkorára: „Télen, amikor az asszonyok összejöttek beszélgetni, gyakran panaszkodtak, hogy nem tojnak a tyúkok. Egy ilyen alkalommal mondta egyikük: neköm van egy jércém, az azér’ vetöget”.

 

Szénapallás

Szénapadlás, jelentése: az istállók fölött lévő padlásrész.

- Itt tárolták a takarmányszénát nagy mennyiségben.

 

Szénahányó

- Négyzet alakú nyílás a szénapadlás padlóján, amelyen naponta ledobták a szükséges szénamennyiséget.

 

Pajta

- Leginkább az istálló melletti tetőig nyitott helyiség, itt tárolták a polyvát és a szükséges eszközöket.

 

Szaletni

Jelentése: féltetőre épült nyitott helyiség, nyári tartózkodásra.

- Vörösmarton a németektől kölcsönözték a szót (szaletli).

 

Lék

Az egész Drávaszögben használatos szó.

- A befagyott vizek jegén négyzet alakú nyílásokat vágnak. A téli halászathoz volt szükség lékekre.

 

Tanya

Sokan az emberek téli éjszakai tartózkodásának hiszik.

- A halászatban a körülkerített vízrész parthoz vontatása a tanya. Innen merik ki a halat. Nem minden hely volt alkalmas a tanya kihúzására, ezért tanyavető helyeket emlegettek a halászok.

 

Szárnyék, fenék, kóca

- A hálós halászatnál a két szélén lévő háló. A fenék pedig a két szárnyék közötti háló. A kóca Y alakú vastagabb fa, amelynek az aljára követ kötöttek, erre pedig a szárnyék végét. A kő azért kellett, hogy a hálót lehúzza a fenékig.

 

Konter csukája

- Tóth Zsófi így emlékszik Konter csukájára: „Akkora csukát fogott igyöm a Konter, hogy kilenc bögörcsével volt csak a feje.” Horvát János 30 kilósra becsülte ezt a csukát.

 

Bögörcse

- Kisebb egyfülű agyagedény, a banyakemencében főzésre használták.

 

Gondókodik, mint Konter a Duna fenekén

- A kopácsi Pozsár István így emlékezik: „Konter kiment a Dunára halászni, kiesett a vízre, mert igyöm kihúzta egy nagy harcsa. A forgó meg levitte a Duna fenekére. Később így mesélt balesetéről: Gondókodtam ám a Duna fenekén, hogy hogy gyüvök föl.” Azóta használják Kopácson a következő szóláshasonlatot: Te is gondolkodsz, mint Konter a Duna fenekén.

 

A hétnevű asszony

- Néhai Horvát János kopácsi halászt idézem: „Tudja-e, hogy volt egy hétnevű asszony Kopácson? Hatszor ment férjhez. Konter Mári, Czövek Mári, Pente Mári, Hegedűs Mári, Farahó Mári, Dékány Mári, Lüvött Mári.

 

SZER

Épületet jelent, a Drávaszögben magányosan álló házat.

- Vörösmarton van egy Papszer-dűlő, alatta az egykori borospince. Neve abból ered, hogy a középkorban a Baranya-szigeti pálosok tulajdona volt.

 

SZERFA

Épületfa, amelyhez több alkatrész tartozik.

- Kerek fákból az ácsok négyzetesre faragták. Kopácson Acsai Katalin mondta: „Megvettem a téglát meg a szerfát, most már építs.”

 

MESTÖRGERENDA

Köznyelvi alakja: mestergerenda.

- Az épület közepén a padláson vagy az alatt végignyúló erős gerenda. A régi házaknál a keresztgerendák alatt húzódott, ezért a szobában is látható volt, rajta különféle anyagokat tároltak, szárítottak: házi élesztőt, dohányleveleket, pattogatni való kukoricát stb. Sok helyen ezt a mestergerendát és a keresztgerendákat befestették. Kopácson Balog Eszteréknél fekete színű volt.

 

KERESZTGERENDA

- A mestergerenda alatt vagy fölött helyezkednek el, körülbelül 0,80-1 méter távolságra egymástól. Végigsorakoznak a házon, és tartják a padlás padlóját.

 

SZALUFA

Jelentése: szarufa. Párosan kerül a végük a keresztgerendákba.

- A szalufák tartják a tetőt, A alakúak.

 

KAKASÜLLŐ

Köznyelvi hangalakja kakasülő.

- A szarufapárt kötik össze vele embermagasságban. A padláson rajta nyújtóztatták a gyümölcsszedő és dióverő póznákat.

 

MACSKALÉC

Ferdén erősítették oda a szalufához, mely arra szolgált, hogy megakadályozza, a szalufapárok előre vagy hátra ne dőljenek.

- Ez nem volt faragott fa, hanem az erdőből hozott erős keményfaág.

 

VIKLI

A régi nádas házaknál a padlás padlója deszkából készült, amin föld volt.

- Százötven évvel ezelőtt kezdtek vikliket készíteni. A német eredetű szó magyar neve sárospólya. A keresztgerendák aljára léceket szegeltek, és erre kerültek a pólyák. A keresztgerendák közé laposra faragott fákat szabtak. Ezekre zabszalmát tekertek, amelyet sáron húztak keresztül. Így henger alakúvá vált a vikli. Megszárították, majd berakták a keresztgerendák közé. Alul is, felül is betapasztották. Alul a helyiség mennyezetét alakították ki, felül pedig a padlás padlóját.

 

FÉSZÖR (FÉLSZER)

- Jelentése féltető. Rendszerint a házak végébe építették, és kamra volt alatta.

 

FÉVÓ

1. Művészileg kialakított tűzbak.

- Vaseszköz, elnyújtott U alakúra kovácsolt vaslemez.  Két pár talpa van, ágain vasfülek, a konyhában a szabadtűzhelyen használták. A fülekre nyársakat támasztottak, így sütötték a húst. Láttam ilyen vastárgyat, a néhai kopácsi Meleges János nevezte meg a févót – mondja Pataki tanító bácsi.

2. Két-három méter hosszú száraz faág, amelyre a szabadban tüzet raktak.

- A halásztűz eltér a pásztortűztől, mert hosszan ég. Mellette a földbe nyársakat szúrtak, és azon halat sütöttek. Az őszi halászatok idején több halász dolgozott, így a tűz mellett több nyársnak jutott hely. Hallottam, amint néhai Szalai István kopácsi halász mondta: „Hozzatok, gyerkök, egy száraz faágot févónak!” Úgy vélem, hogy a févót tűzfejnek kell értelmezni.

 

SÖRÉNYES

Nyitott bejáratú helyiség, amelyet léckerítéssel zártak el.

- A néhai Narancsikné Bognár Rózsa mondta: „A teknőket megtaláljátok a sörényesben.” Ahogy a csörény, ez is a halak hátúszójára utal, amelyet sörénynek nevezünk.

 

BANYAKEMENCE

A nagyházban alakították ki, a hajlott kúphoz hasonló alakúra.

- Vesszővel befonták, majd betapasztották, kívül be is meszelték. A tüzelő bejárata a konyhában volt. Körülötte vályogból padot építettek, ez volt az öregek kedvenc tartózkodási helye. A bellyei származású Csapó Rozália szerint, aki később Nagybodolyán élt, a banyakemencét orgonavesszőből fonták. Ehhez kapcsolódik a következő mondás: „Ha fénylik a gyertyaszentölő (február 2.), az ízéköt vedd elő!” A népi időjárás-jóslás szerint ha február 2-án szép idő van, süt a nap, úgy a tél még 40 napig tart. Az ízék a tehenek által lecsupaszított kukoricaszár. Ezzel és seremontával is tüzeltek a banyakemencében.

 

GÁT

Kopácson télen, amikor a part alján jég volt, a rét felé utat építettek a szánoknak.

- Azért tették, hogy a faizásokból hazahordják a fát. Ez az időszakos út szárízékből vagy fasinából épült.

 

FASINA

A két-három méteres, hosszú fűzfaágakat kévébe kötötték.

- A bellyei pék Kopácson vásárolta a kemence fűtéséhez.

 

PANK

Ülőalkalmatosság, jelentése pad.

- A drávaszögi szó eredete föltehetően a bellyei német asztalosok megnevezéséből származik. Az utcán rögzített padokat is panknak nevezték Kopácson.

 

PAD

Kopácson a padlást padnak nevezték.

- Meleges Gyula ilyen „parancsot” adott: „Ezöket az öreg bútorokat vigyétök föl a padra!”.

 

BÓTHAJTÁS

Köznyelvi neve boltív.

- A pincék építésénél fordul elő, van, amelyiknek csak a bejáratánál csinálnak boltívet. A vörösmarti Bátori Kálmán mondta: „Nem köll bóthajtás az egész pincébe, elég a bejáratnál, mer’ a főd megtarti.”

 

CSÖRÉNY

Lécből készült kertkapu, illetve tornácajtó. Herman Ottó szerint csúzai tájszó.

- A néhai Kocsis Julianna Vörösmartról gyakran szólt rám ekképpen: „Tedd be a csörényt, mer’ bemennek a tíkok a ker’be.” A szó valószínűleg a sörényből, a halak hátúszójára utaló kifejezésből alakult ki.

 

FAVÁGÍTÓ

Az udvarban az a hely, ahol a tűzifát aprít

HAMBÁR

A ház hátuljában kialakított helyiség, ahol a gabonaféléket tárolták.

- Egy régi kopácsi dalban fordul elő: „Van még búza elég a hambárba’, hambár kulcsa csörög a csizmámba’.” Ehhez hasonló a halászlegények mulatónótája: „Van még bajkó elég a bárkába’, bárka kulcsa csörög a csizmámba’.

 

KATLAN

Jelentése vas- vagy rézüst.

- A katlanyos az üst tűzhelye, amely vasból készült.

 

SZÁNTALPAS HAMBÁR

Szántalpakra épült, kör alakú, fonott falú építmény.

- Ezt kívülről betepasztották és bemeszelték. Fábiánéknál láttam ilyen alkotmányt sok éve Várdarócon, de az akkor már baromfiólnak volt átalakítva. Vörösmarton Virág Lajosnál az udvaron még épségben láttam ilyent, nádteteje volt. A régi nádfedeles épületek gyakran váltak láng martalékaivá, és mivel a szántalpas hambár az udvaron állt, tűz esetén ezt az építményt lovakkal biztonságos helyre húzatták.

 

NAGYHÁZ, KISHÁZ

- A régi falusi házak utcára néző szobáját nevezték így, amelyben rendszerint a nagyszülők laktak. A kisház pedig a füstöskonyha mögötti kisebb szoba, amelyben a fiatal házaspár lakott.

 

KONYHA

- A füstöskonyha fölé kúp alakú szabadkémény volt építve, a tűzhely fölött pedig bogrács függött, itt főztek. A szabadkémény alatt füstölték meg a húst is.

 

PITVAR

- A pitvar a konyha bejáratánál, a kémény előtti fedett rész, ahol a tálas (fali polc) volt található.

 

SZEN’ GÖLLÉRT-HEGY

Jelentése: a budai Gellért-hegy. Népi mondókákban, boszorkányos történetekben, de névnapi köszöntőkben is gyakran szerepel.

- Győrfi Jánosné (Kisanya) így köszöntött:

„Adjon az Úristen száz ólat, egy malacot,

Ez legyen az utolsó névnapod.

A neved írják föl egy nagy tökre,

Vigyék föl a Szen’ Göllért-hegyre,

Eresszék a vőgybe,

Hogy vesszön ki a híröd, neved örökre,

Ebadta nagyökre.”

Gyakran rosszat kívánunk, hogy végül jó legyen a „végeredmény”. Manapság is, ha valaki vizsgázni megy, kéz- és lábtörést kívánunk neki…

 

SZÖRÖZ

Az ige köznyelvi hangalakja: szerez.

- Jelentése: a földműves vagyonosodik, földek vásárlásával növeli birtokát. Igen érdekes példa erre a néhai Sipos Erzsébet figyelmeztetése: „Komámasszony, ne tegyél annyi lisztöt a rántásba, így nem lehet szörözni.” - idézte Soth Ferenc vörösmarti emlékeiből.

 

TÜRTŐZTETI MAGÁT

Jelentése: türelmes, nem türelmetlenkedik.

- Szőke Gyula bátorított így Kopácson egy alkalommal, amikor a vízvezetékemmel volt baj: „Maj' délután gyüvök, addig türtőztesse magát!”

 

VADLEGELŐ

Hajnalcsillag, a Vénusz kopácsi megnevezése.

- A néhai Szölíd Kovács Illést idézem: „Mikó' fölgyütt a Vadlegelő, má iparko'nni kellött a hallal a Mérésre, mer' akkó' má' vér’att.”

 

ZSINATOL

A református egyházi nyelvből átvett szó.

- Azt jelenti, hogy egy embercsoport hangosan beszélget vagy vitatkozik. Kopácson a néhai idősb Meleges Gyulától hallottan: „Ott zsinató'nak az asszonyok a Koloszárék előtt!”

 

KUMÓ

- Gyermekjátékban a hunyó.

 

KUMSZÖM

A behunyt szem.

- Kocsis Juliannát idézem Vörösmartról: „Mindönt tudok, hogy mi hol van, kumszömmel is megtalálok mindönt!”

 

LESZÁLL A BÉLÖD

- A Drávaszögben  a valamiről leugráló gyerekeket ekképpen figyelmeztetik: „Ne ugrá'j le a köcsirú', mer leszál' a bélöd!” Figyelmeztetett nagyanyám is, a néhai Kocsis Julianna Vörösmarton, amikor felmásztam a szekérre többször is, és minden alkalommal leugrottam. Laskón Szakácsné Varga Mária így mesélte: „Amikor kicsi voltam, gyakran leugrottam a góré lépcsőjéről, a dédanyám, Ember Mária szilárd meggyőződéssel figyelmeztetett: „Ne ugrá'j le, mer' leszáll a bélöd!”

 

LUCSKOS

Jelentése: átázott, vizes.

- „Lucskos rókának dob a hasa” – mondta Pajrok Jánosnak Kopácson vigasztalásképpen a nagyanyja, ha unokája a halászatból átázva ért haza.

 

LUCSOK

A köznyelvben mocskos, híg latyakot jelent.

A Drávaszögben az átázott növényzetre mondták.

- „Ne menny a ker'be, mer' mindön csupa lucsok!” - figyelmeztetett Acsai Katalin Kopácson.

 

MÉG IDŐBE' IDŐ VAN

Szólás, jelentése: idejekorán, a megfelelő időben.

- A néhai Kocsis Julianna mondta Vörösmarton: „Elmú'tak a fagyosszentök, ki kell ű'tetni a paprikát, még időbe' idő van.”

 

NADALLÓZIK

Kopácson gyűjtött szó. „Na, te lány, mére nadallózol?” Kristóf Iréntől ezt kérdezte Csere Éva néni, ha elment a padja előtt elment.

 

ORCA

Az „orca” a régi magyar nyelvben arcot jelentett.

- A legifjabb Meleges Gyulát (Kopács) idézem: „Ijus! Ojan piros az orcád, mind a paradicsomleves!”

 

PIKÉT

Jelentése: feltűnő, kiemelkedő hely.

- A Külső-Drávaszögben, Mattyon mesélte Kustos Ilona: „Mindég a pikétre ű'sz: így dohogott a nagyanyám, ha kiültem az udvar azon részébe, ahová a járókelők beláthattak.”

 

RÉ

Jelentése: sír, rí.

- Két kopácsi adatot közlök. A néhai Szalainé Fülöp Mári így vigasztalta az anyja után síró gyereket: „Ne réj! Amaja, má' gyün is anyikád!” A másik adat két néhai kopácsi ember beszélgetéséből való. Pente Czövek János így szólt a körülötte lévőkhöz: „Nízzétök, a Melegös mámeg pé'zt kó'dút Monostoron! Mast bekeríti a parkot!” Meleges János felelete a következő: „Pente! Te má' nem tudod, hogy mit mondtak a régi öregök? Ezt mon'ták: Révó gyeröknek adik a csöcsöt!”

SZÁN

A jelentése: alamizsnát ad.

- Kopácsi és vörösmarti adatom is van ennek bizonyítására. Kopácson a néhai mesemondó, Tóth Zsófi egy remetére emlékezett: „A rétön, a Remetén é't egy magányos embörke. A halászok adogattak neki halat, de a faluba is bejárt. Itt is szántak neki valamit.” Vörösmarton a néhai Kocsis Julianna az énekes koldusokra emlékezett: „Talán tizenöt éves lehettem (1881 táján), a vörösmarti vásárba' hallottam többször is az énekös kódést:

Én istenöm, mi'csinyájak?

Tovább mennyek, vagy megá'jak?

Ha tovább mé'k, eltévedök,

Ha megállok, itt rekedök.

Itt rekedök idegönybe',

Nincsen krajcár a zsebömbe'.

Szánnyatok hát, jó embörök!

Fejetökre áldást kérök.”

SZARVA KÖZT A TŐGYIT

Szólás. Jelentése: nem jó helyen keresgél.

- A néhai Baka Jánost idézem Kopácsról: „Keresi az evezőt. Hol keresöd? A szarva közt a tőgyit?”

 

SZEDELŐZIK - SZEDŐZIK

Az első szóalak Kopácson, a másik Mattyon fordul elő.

- Mindkét hangalak a piacra való növények begyűjtését jelenti.  Ezt a munkát a piacra menést megelőző napon végzik el. A néhai Győrfi Ilonát idézem: „Megszedelőztünk, hó'nap elmëgyök a piacra, Eszékre.”

 

SZEJME

Jelentése: az unoka csintalan.

- Pajrok János mesélte Kopácson: „Ha rossz vótam, a mami mindég így szidott: Te szejmen!”

Dr. Kéry Gyula Laskón így emlékezik: „Ha valamit kértem a nagyanyámtól, mindig szidott, hogy szejmen vagyok!” A „szejmen” kifejezés az egész Drávaszögben fellelhető. Magyarázata, hogy a baranyavári és a dárdai palánkban a török hódoltság idején (17. század) szejmennek nevezett janicsárok szolgáltak, akik bizonyára kegyetlenkedtek a magyar falusiakkal. Ivo Andrić is megemlíti, hogy a travniki várból szejumenek kísérgetik a vezér Fil nevű elefántját.

 

KECEBÓCÁL

Jelentése: tehetetlenül lehemperedik valahonnan.

- Bátori Kálmánt idézem Vörösmartról: „Legurú't a vő'gyó'dalon, csakúgy kecebócá't.”

 

KECMEC

Igen régi mentegetőzés. Jelentése: kibúvó, mentség.

- Kocsis Irén (Vörösmart) így nyilatkozott: „Meg kell metszeni a szőlőt, nincs kecmec!” Győrfi Kámán azt mondta Kopácson „Kiszúrká'ta a nád sortya a gumicsizmámat, annyi lik van rajta, má' be se ragaszthatom. Nincs kecmec, ujjat kell venni!” A látszólag értelmetlen szó a török hódoltság idejéből származik: ha a jobbágy egy zacskó pénzzel megajándékozta - megvesztegette - a török dizdáragát, nem kellett kulukba (robotba) mennie. A régi bosnyák  parancs így hangzott: „Kesu metni!” (Tedd le a zacskót!), amit a magyar fül „keszmetsz”-nek hallott. A magyar nyelv értelmező szótárában a kecmec-et a 'kecmereg'-ből származtatják. A Drávszögben a jelentése: „Nincs mentség! Nincs kibúvó!” A Szlavóniai szótárban dr. Penavin Olga Harasztiból idéz egy mondatot: „Mindön nap bé kell fogni, nincs kecmec!” A szerző tréfás szónak tartja a „kecmec”-et. A csúzai Varga György Kórógyon töltött gyermekéveiben hallotta: „Nincs kecmec, meg kell kapálni a kukoricát!”

 

KETTŐS

Jelentése: ikrek.

- 18. századi anyakönyvi bejegyzés: „Kántor János és Farahó Judit kettősei - István és Éva.” A Kettős családnév az 1830-as években alakult ki Kopácson: egy Kántor István nevű adófizetőt a következő évben Kettős Istvánként jegyeztek be a korabeli háziadó-összeírásokban.

 

KICOMBOSODIK

Jelentése: ősz elején, hidegebb napok után napsugaras, meleg idő köszönt be.

- Kopácson Pajrok Jánostól hallottam: „Na, mégis kicombosodott az idő!”

 

KULUK

Az 1930-as években a falu javára végzett közmunka.

- Pataky József mondta Vörösmarton az 1930-as években: „Hó'nap kulukba kell mennöm! Pucú'juk a kanálisokat.” Piszár János így emlékezett: „Lászlón (Szentlászló) évente hét nap vó't a kuluk.” A török hódoltságból maradt kifejezés. Házim Sabanovity szerint (Evlija Cselebi, Sarajevo, 1973.): a kuluk abban különbözik a feudális robottól, hogy nem a nemességnek, hanem a török birodalom részére végzett ingyenes közmunkát jelenti. A „kuluk” a királyi Jugoszláviában a községi közmunka hivatalos neve volt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Siklóson egy kanyargó gyalogutat neveznek Kuluknak. Itt egykor vizes árok volt. Feltehető, hogy a török kori Siklós keleti palánkfala emelkedett az egykori vízfolyás mentén. A név arra utal, hogy a palánkot egykor a török ingyenes közmunkával építtette.

 

KUM

Köznyelvi jelentése: huny.

A kicsiknek mondták a drávaszögiek, ha valami finomságot akartak adni a gyermeknek: „Kumd be szömöd, tácsd ki szád!” A gyerek behunyta a szemét, és tátott szájába valami édességet kapott.

 

KUMMANCS

A dacos, ellenkező és hallgatag gyermeket jellemezték a szóval.

- A vörösmarti Kocsis Julianna parancsa: „Fele'j hát a bácsinak!... Ez a gyerök ijen kis kummancs, csak azér’ se szólal meg!”

 

Güdmöl

A következő adat Csúzáról való.

- Dr. Csőri Józsefet idézem: „A nagyanyám fogatlan volt. Ha evett, így bíztatta magát: Maj' csak elgüdmölöm valahogyan!” A szó magyar köznyelvi hangalakja: güzmöl (rágcsál). A fogatlan ember a „z” hangot nem tudja kiejteni, ezt helyettesíti „d”-vel.

 

Hátsze

Jelentése: „hát hiszen”.

- Csak vörösmarti adattal rendelkezem. A néhai Kocsis Julianna mondta a bőrig ázott férjének: „Hátsze, mon'tam én neköd, hogy ne menny a hegyre, mer' eső lesz...”

 

Harangszó

Falvanként előfordult, hogy a harangszót szavakkal értelmezték.

- Sándorka Bálint Kopácson majd százéves néphagyományt idéz fel: „Régön három harang vó't: a nagyharang azt kongatta: Benó Bálint! Benó Bálint! A középső meg azt mon'ta: Pálinkázik! Pálinkázik! A kisharang meg azt csöngette: Mind megiszi! Mind megiszi! Azért emléközetös ez, mert Benó Bálint anyai nagyapám volt.”

 

Hó'das

Kopácson az olyan embert minősítettek holdasnak, aki a munkáját a hold fényváltozásaihoz igazította.

- Bátkiné Pataky Ilona így emlékezik: „A mami gyakran szidta a papit, hogy hó'das, mert amikor fogyta volt, nem ment klét (lucernát) kaszálni. Ilyenkor azzal mentegetőzött, hogy fogyta van, nem újul ki a klé.” A kopácsi Győrfi Kálmán a holddal kapcsolatban időjárást is jövendölt: „Amijen az újhó'd harmad-negyednapja, ojan lessz a hónap egész fojamattya!”

 

Igyöm

Kopácson és Várdarócon is használják, jelentése imigyen.

- Akkor alkalmazzák, ha valakinek a szavait idézik. Kettős Anna: „Aszt mon'ta igyöm a rádió, hogy reggére talajmenti fagy lesz.”

 

Januhár

- Györfi Ilona Kopácson a szóban előforduló két magánhangzót gyakran „h” hanggal kötötte össze: január - „januhár”, február - „februhár”, piac - „piharc”.

 

Kaszások

Az Orion csillagkép „öve”.

- A néhai Horváth János mondta éjfél körül: „Mennyünk alu'nni, mer' a kaszások má' sokat levágtak... Ott mén a Kata is. Viszi nekik az étköt.”

 

Cserebere

Két kisdiák között apró tárgyak elcserélését jelentette.

- Elemi iskolás korom emléke Vörösmartról az 1940-es évek elejéről a következő szokás: a cserével kapott tárgyat mindkét tulajdonos a zsebébe rejti. A cserét egy harmadik fiú ellenőrzi. A két fiú kezet fog, és a következő vers ütemére mozog a kézfogás:

Csere-bere fogadom,

Többet vissza nem adom!

Ha visszakéröd,

Árpa nyől a szömödön,

Kígyó meg a bögyödön.

Miután a szokásos fogadalmat elmondták, a harmadik fiú jobb tenyerének élével „elvágta” a kézfogást, befejezve ezzel a cserebere szertartását.

 

Csevejde

Jelentése: lármázó gyermekcsoport.

- A pélmonostori Majorné Kovács Irén így emlékszik vissza vörösmarti gyermekkorára: „Közel laktunk az iskolához. Amikor a gyerekek kitódultak az utcára, nagyanyám gyakran mondogatta: Mén a csevejde haza!'” A kopácsi néhai Kettős Árontól hallottam: „Mén a csevejde kirándó'ni a Szakadásra.”

 

Csujes

A Drávaszögben a téli favágó (likiai) megnevezése az 1930-as években.

- Kocsis Julianna mondta: „Ne menny ki az uccára, mer' elvisznek a csujesok!”

 

Édomtalan

Jelentése: ügyetlen.

- A vörösmarti néhai Kocsis Julianna figyelmeztetése: „Kapd el azt a labdát! Ne légy ojan édomtalan!”

 

Elkámpicsorodik

Az értelmező szótár szerint annak, aki elkámpicsorodik, arca, szája sírásra görbül, mivel nagyon elkedvetlenedett. Tréfás kifejezés.

- A néhai kopácsi Baka Jánost idézem: „Mi a bajod komám, úgy elkámpicsorodtál! Ojan vagy, mind akinek nem jutott kendörfőd!”

 

Fájik

Jelentése: fáj. Ez az ikesített igealak ritkán fordul elő.

- Vörösmartról a néhai Kocsis Juliannát idézem: „Nagyon fájik a derekam, meglátitok, nagyon rossz idő gyün!” Kopácson Sipos Istvánné Kuzman Erzsébettől népballadákat gyűjtöttem. A gyermekgyilkos leányanyáról szóló balladából idézek:

„Szabó Vilma! Fáj-e most a szíved,

Hogy megölted három gyermekedet?

Fájik bizony, talán maj' megszakad,

Még én élök, zörgetöm a vasat.”

 

Ferkó

A (kopácsi) néhai Palkó János ragadványneve volt.

- Ha valaki valamiért nem kaphatott fizetséget, Kopácson azt mondták: „Maj' a Ferkó fizet!” Egy régi anekdota szerint a kopácsi kultúrotthont ingyenes, önkéntes munkával építették. Egy idegen férfi arra járt, és megkérdezte, hogy jól keresnek-e, és hogy ő is dolgozhatna-e? Biztatták az idegent, aki munkához is látott. Estefelé megkérdezte: Ki fizet? A kopácsiak azt felelték, hogy majd a Ferkó. Az idegen el is ment Palkó Jánoshoz, aki csak annyit mondott: Becsapták magát!

 

Csetrös (csetres)
Jelentése: 1. régen a cserépedényeket nevezték így; 2. mosatlan edény.
- Kristófné Tót Ida (Kopács) mondta: „Sietök haza, el kell mosogatnom, mert sok a csetrös”.

Drótostót
Azért, hogy a cserépedények épek maradjanak, a régi időkben a drótostótok dróthálót fontak köréjük.
- Amikor mázas edényeket kezdtek használni, ezek gyakran kilyukadtak. A vándorló szlovákok befoltozták őket. Gyerekkoromban gyakran hallottam a kiabálást: „Drótozni! Fótozni!” Később már a mázas edényeket is befoltozták.

Tá’mosó (tálmosó)
- A mezei zsurló kopácsi neve. A cseréptálakba ragadt tésztamaradványokat ezzel súrolták le.

Békarokka
Jelentése: vízi zsurló.
- Kopácson és a Külső-Drávaszögben, Mattyon nevezték így.

Bákász
Régen az ágyneműhöz gyékénypelyheket is használtak.
- Amikor a gyékény buzogánya megérett, foszladozni kezdett. Ezt gyűjtötték össze a bákászok. Gyakran a gyerekeket így ijesztgették: „Legyél jó, mert elvisz a bákász!”

Lap
Mattyi szóalak.
- Sipos Julianna használta: „A krumplit majd a lapba (jelentése: lapály) ültetjük.”

Lapos
A Belső-Drávaszögben a lapályos földeket nevezték Laposoknak.
- Vörösmarton van Mézes lapos dűlőnév – mondja Pataky tanító bácsi.

Kacsol
Kopácson, hogy a paradicsom előbb teremjen, az oldalhajtásokat kitördelik.

Hamvas
Vászonlepedő, kétszer két méter nagyságú.
- Régen a vászonneműt lúgozásnál használták, ezzel takarták be a mosandó ruhát. Ebbe szórták a hamut, amely vízzel kilúgozta a szennyes vászonneműt. Ezt a ruhaanyagot a termények begyűjtésénél is használták. Acsai Katalin (Kopács) mondta: „Vigyétök a hamvast, szedjétök bele a babot, amit kinyűttem.” A négy sarkát kötötték össze, és úgy vitték a szekérre.

Lugzó
Faedény, a kádárok készítették.
- Abroncs szorította össze a dongáit, az egyik donga vastagabb háromszög alakú volt, ez ki volt fúrva; ebbe, a lugzó alján levő lyukba aztán egy megmunkált botot helyeztek, amit ha kihúztak, az edényben levő folyadék kifolyt. Ebben lúgozták ki a mosandó vásznakat.

Vakcsi (vaksi)
Gyenge szemű, rövidlátó ember, ritkább jelentése: félszemű (horvátul ćorav).
¬- Gyermekkorunkban a néhai Nikolin Antal Vörösmarton megkérdezte: „Te tudtad, hogy a Horvát vakcsi?... Nem? Pe’ig vakcsi, mer’ a bal szöme üvegbül van.”

Kaska
Fehér, hasított szárfűzvesszőből font kis, félkész kosár.
- Oldalára valamilyen virág volt festve. A szülők a gyermeklányoknak a piacon vagy vásáron vásárolták meg, a kislányok ebben a kiskosárban hozták az iskolába a tízóraijukat. Kopácson a kis Jakab Margit így panaszkodott: „Tanító bácsi, kérem! Ez az utálatos Baka Laci elvette a kiskaskámat. Most nem akari visszaa’nni.”

Félfül
Jelentése: az ember jobb vagy bal füle.
- Gyakori szólás volt falvainkban: „Félfüllel hallottam, hogy ...”. A magyar nyelv egyik törvényszerűsége, így a drávaszögi tájnyelvvé is, hogy az ember páros testrészeit egyes számban nevezik meg: félkezű, féllábú stb. ember, kezet mos, cipőt vettem, kesztyűt húzok stb.

Puffan
A valahonnan leesett tárgy a földön csattan.
- A szó egyik szólásunkban is szerepel: „Ahogy esik, úgy puffan.”

Futós szöm
Kopácsi kifejezés, a hálókötéssel kapcsolatos.
- A halászszerszámok kötésénél ügyelni kellett arra, hogy a háló minden szemét szabályosan lecsomózzák. A néhai Győrfi Ilona mondta: „A Mucer Áron bácsinak varsákat kötöttem. Olyan pontosan, hogy egy futós szöm se volt rajtik.”
 

Hóbelevanc
- Az ember személyes holmija, amelyet magával visz akkor is, ha dolgozni megy. Vörösmarton néhai Kocsis Julianna így szólt a férjéhez: „Fogd a hóbelevancodat, osztán menjünk a hegyre!”

Szurdok
- A drávaszögi szőlőhegyről levezető meredek falú, mély árok, melyet a víz vájt ki. Az ilyen vájatokban szekérutakat alakítottak ki, hogy könnyebben följussanak a szőlőhegyre.