Amíg mi itt, Horvátországban úgymond ölbe tett kézzel ülhetünk, hiszen megszavaztuk a csatlakozást, és várjuk, hogy jövőre beléphessünk az Európai Unióba, addig ott egyre rosszabb lesz a helyzet.

Mi azt reméljük, hogy ott talán jobb lesz nekünk, míg mások, akik benne vannak, bizony nem repesnek az örömtől.

Emlékeztetőül idézzük föl, mi is történt a napokban, és mindjárt sötétebbenk látjuk a helyzetet.

A hétfő délelőtti kormányülésen bejelentette kormánya lemondását Emil Boc román miniszterelnök. A politikus szerint a kormány lemondásának kettős célja van: az ország gazdasági stabilitásának megtartása, illetve az utóbbi hetekben kialakult társadalmi feszültségek csökkentése. „Nem ragaszkodom a hatalomhoz, az ország érdekei előrébb valók” – írja a Krónika.ro.
Görögország sem tud kilábalni a válságból, az emberek úgy hozzászoktak a nagylábon éléshez, hogy őket bizony nem hatja meg holmi gazdasági válság. Az EU pedig úgy döntött, amennyiben nem privatizálják a görög állami vagyon egy részét és nem csökkentik a béreket, Görögország márciusban csődöt jelenthet. Az Unió ugyanis hamarosan megvonhatja a pénzügyi támogatást, ha Athén tovább halogatja a szükséges intézkedések végrehajtását. Reformok nélkül Görögország nem várhatja el másoktól, hogy szolidaritásból áldozatot vállaljanak érte – vélik az EU vezetői.

Ausztriában népszavazást kezdeményeznek az EU-ból való kilépésről. A kezdeményező, a  Pártok Feletti Platform szerint az EU-tagság miatt Ausztria nem tud olyan kereskedelmi szerződéseket kötni, amelyek szükségesek a népgazdaság számára, mivel a kereskedelmi politika teljesen alá van rendelve az EU központi hivatalainak. Ausztria csak akkor tudja visszanyerni gazdaságpolitikai döntésjogát egy válságbiztos gazdaságpolitika (újra)építéséhez, ha kilép az EU-ból. Az EU-ból való kilépésről szóló népszavazás-kezdeményező okiratot még tavaly december 20-án átadták a belügyminisztériumnak.

És akkor itt vagyunk mi, akik alig várjuk, hogy átléphessük az Unió küszöbét, közben azért tisztában vagyunk mind országunk méreteivel, mind pedig azzal, hogy az erős gazdasággal rendelkező uniós országok mellett eltörpülünk. És amíg eddig csak egy négymilliós piacot kellett úgymond működtetni (azt sem mindig jól), most ezen a piacon megjelennek az uniós országok! És ha továbbra sem azok kerülnek vezető pozíciókba, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak, és a politika nevezi ki továbbra is a menedzsmenteket, bizony úgy járhatnak egyes cégek, mint ahogy most járt Magyarországon a MALÉV.

Megszűnt létezni.

Az adósságokat kifizeti majd az állam (az adófizetők pénzéből), a forgalmat meg majd a nyereséggel együtt átveszik a külföldi légitársaságok.