A középkorban babona övezte, azt tartották róla, hogy csak a becsületes emberek kertjében terem. Az ókori görögök agyfrissítő tulajdonságaiért kedvelték, így hozták kapcsolatba az emlékezéssel, és így válhatott a szerelmesek hűségének szimbólumává is. De nem csak a lakodalmak virága, közismert fűszernövény is, nevelése pedig kezdőknek sem okozhat gondot.

Latin nevében a ros harmatot jelent, a marinum pedig tengert, ami arra utal, hogy gyakran fordul elő a nedvesebb, ködös tengerpartokon. Örökzöld, felálló cserje. Tavasz közepétől késő tavaszig hozza kis, kékes virágait az aromás illatú levelek között.
Nevelése nem okozhat gondot a kezdőknek sem.  Főleg azért nem, mert szárazságtűrő, ezért az sem lenne baj, ha egyszer-kétszer meg is feledkeznénk locsolásáról. Humuszban gazdag, homokos talajon fejlődik a legszebben, ilyenkor egész nyáron át nyírhatjuk leveleit. Arra vigyázzunk, hogy csak a fás részek felett vágjuk vissza, mert ha túlságosan megkurtítjuk, előfordulhat, hogy többet nem hajt ki. Jelentős kártevői, kórokozói nincsenek, elvétve  gubacslégy károsíthatja. A rozmaring fagyérzékeny. Hűvös klímán védett helyett válasszunk neki, például déli kitettségű falak tövében. Száraz, meszes talajon jól terem.
Dísz- és gyógynövényként egyaránt szívesen termesztik az enyhébb telű déli részeken, de mifelénk is, mivel védett helyeken, takarással károsodás nélkül átteleltethető.

Bujtással szaporítható
A legsikeresebben bujtással szaporítható. Szúrjuk le az idős növény fiatal ágait, amelyek hamarosan gyökeret eresztenek. Arra figyelni kell, hogy gyökerei túlöntözés hatására hamar rothadásnak indulnak. Kora ősszel ültessük el, így még a tél beállta előtt meg tud erősödni. Az átültetést rosszul viseli, de ha mégis emellett döntünk, akkor óvatosan, nagyobb földlabdával együtt tegyük, úgy, hogy a gyökerei lehetőleg ne sérüljenek. Ha a növény jól érzi magát a helyén, akár 30 évig is életben marad. Időnként metsszük vissza, hogy a szárak erősödjenek. Ha nincs kertünk, akkor edényben az erkélyen vagy az ablakban is nevelhetjük.

Szaporítása magvetéssel
Apró, fekete magvait márciusban ajánlatos elvetni. Enyhén nedves földdel töltsünk meg egy kisebb virágcserepet, ebbe szórjuk a magokat, majd óvatosan nyomkodjuk őket a talajba. Nem szükséges takarni, vagy csak egy nagyon vékony földréteget tegyünk rá, mert fény hatására kezd el csírázni. A csírázási idő kb. 10 nap, de nagyon rossz a csírázási aránya. A vetést tartsuk egy hétig egyenletes melegben, 18-24°C-os hőmérsékleten, majd tegyük be a hűtőszekrény alsó fiókjába négy hétre. Ezzel jobb kelési arányt érhetünk el. Átültetésre a kikeléstől számított 6-8 héten kerüljön sor, a bokrosodás reményében csípjük vissza a hajtáscsúcsokat.