A mediterráneumból származó félörökzöld, különleges és látványos, de még kevésbé ismert páfrányfajta.  Szobanövényként függőkosárban a legjobb nevelni, mert bolyhos „nyúllábai” így érvényesülnek a legjobban.
A páfrányoktól szokatlan módon ez a páfrányfaj eredeti élőhelyén, a Földközi-tenger nyugati partvidékén meleg, száraz környezetben fejlődik. Legtöbbször sziklarepedésekben, illetve epifita növényként fákon nő, ezért mi is nevelhetjük farönkön vagy –kérgen.
Minden davallia-fajnak szüksége van nyugalmi időszakra. A Davallia canariensist pl. nyáron  egy hónapig tartsuk nyugalmi állapotban, ez idő alatt csökkentsük az öntözését, a tápanyag-utánpótlásra pedig ne is gondoljunk.
A korsópáfrány elegáns és mutatós levelei igen ellenállók. Kevés fénnyel is beéri, nyugodtan állíthatjuk árnyékos sarokba.

Igényei
A hőigénye 10 és 24°C közötti. Ha a szobahőmérséklet meghaladja a 24°C-t, szellőztessük ki a helyiséget, de arra figyeljünk, hogy ne legyen huzatban. Mint említettem, kevés fénnyel is beéri, így nagyon jól érzi magát egy északra néző ablakban is. Arra ügyeljünk, hogy földje folyamatosan nyirkos legyen, de a többi párfánynál kevesebb nedvességet igényel. A legjobb, ha öntözővíznek mészmentes vizet használunk. Tavasszal és nyár végén feles hígítású szobanövény-tápoldattal öntözzük.

Páratartalom
Ha a helyiség hőmérséklete, ahol a davalliát tartjuk, nem nagyon magas, nincs szükség párásításra. De mint mindenütt, ennél a növénynél is úgy érhetünk el ideális páratartalmat, hogy cserepét nedvszívó kavicsokkal teli cserépalátétre állítjuk, de arra ügyeljünk, hogy a gyökerei ne érjenek a vízbe - ezt rendszeresen ellenőrizzük, mert így meggátolhatjuk a rothadást.
További gondoskodás
A felszínen szétterülő gyökerű davalliát tőzeg alapú ültetőközeg és tőzeg fele-fele arányú keverékébe vagy nedves fakéregdarabba ültessük, és legalább kétévente ültessük át.
Az elhalványuló, száradó hajtásokat mindig távolítsuk el. Spórákról könnyen szaporíthatunk új növényt.