A héten a magyar Országgyűlés ellenszavazat nélkül megszavazta Horvátország EU-tagságát. Kétség sem fért ahhoz, hogy ez meg fog történni. Azt azonban nem árt hangsúlyozni, hogy az uniós csatlakozás rögös útja során Magyarország volt az EU-tagországok közül Horvátország egyik legigazabb barátja. Ahogy 1992-ben az elsők között ismerte el Horvátország függetlenségét, most is az elsők között szavazott arra, hogy országunk legyen a mostanában sokat szidott EU 28. tagállama.

Félő, hogy a ratifikációs folyamat során itt-ott akadályokat fognak állítani, így például elképzekhető, hogy nem lesz zökkenőmentes pl. Hollandiában, Nagy-Brittaniában, esetleg Belgiumban sem.

A múltbéli magyar-horvát államközösség már megmutatta a vén kontinensnek, hogy létre lehet hozni két nép olyan együttélését, amely több mint nyolc évszázadig is kibírja a történelem viharait. A viharok pedig időnként rendesen megtépázták az érdekek mentén létrejött perszonálunió képzeletbeli zászlaját.

A középkorban és a 17-18. században mi, horvátok és magyarok voltunk Európa védőbástyája, és most újra azok leszünk, hiszen Horvátországnak a jövőben tovább kell erősítenie a határőrizetet Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Crna Gora felé. Ezúttal azonban a túloldalon nem ellenséges, hódításra berendezkedett népek acsarkodnak, hanem olyan országok, amelyekre a közelség és a történelmi közös múlt miatt is mint partnerekre és potenciális piacra tekinthetünk. A horvát-magyar határ egyes szakaszain még aknák találhatók, amelyeket 2015-ig remélhetőleg egytől egyig fel fognak szedni, mert előreláthatólag akkor szűnik meg véglegesen a határ, vagyis ott lépjük át majd minden ellenőrzés nélkül, ahol csak akarjuk.

Az öt tartózkodó jobbikos képviselő motivációja sokakat érdekel. Biztosak lehetünk abban, hogy a tartózkodás nem Horvátországnak, hanem az általuk sokat szapult EU-nak szólt. Tény, hogy az EU-ellenes hangok mostanában igencsak fölerősödtek, főleg a kelet-közép-európai államokban. Nincs ez másként Horvátországban sem, hiszen a horvát választópolgárok zöme nem tartotta fontosnak, hogy véleményt nyilvánítson az EU-tagságról szóló népszavazáson.

A horvát közvélemény szemében sokkal fontosabb és nagyobb súllyal bír a magyar igen, mint mondjuk a ciprusi, máltai vagy netán valamelyik balti államé. Sajnos ezt nem követik majd kerekasztal-beszélgetések, konferenciák, mert itt rutinról, nemzeti konszenzus övezte lépésről volt szó. A magyar kormányt igaztalan vádak érik az EU részéről, és biztosak lehetünk abban, hogy a horvát politikusok többsége az Orbán-kormánynak ad igazat, de most ezeket a véleményeket nem ildomos hangoztatni. Pontosabban még tizenhat hónapig kell lakatot tenniük a szájukra.