A petárdák és a pezsgősüvegek pukkanása még az óév búcsúztatásáról és az új esztendő köszöntéséről szólt. A petárdák füstje mögül azonban a nem sok jóval biztató jövő képe sejlett föl sokak számára. Igaz, új kormánnyal léptünk az új évbe, de a problémák maradtak a régiek. Hasonló gazdasági és szociális problémákkal küszködik Magyarország is. Ebben a vonatkozásban Horvátországot és Magyarországot immár együtt emlegetik a gazdasági elemzők - és maga a horvát pénzügyminiszter is - mint olyan országokat, amelyek csődközeli helyzetbe kerültek.
Horvátországot baloldali, anyaországunkat jobboldali kormány irányítja, de a gazdaságpolitika immár nem csomagolható ideológiai köntösbe, mivel mindkét ország esetében a nemzetközi pénzügyi körök határozzák meg - direkt és indirekt módon - a remélt kiutat a válságból.
Az új horvát kormány egyik feladata, hogy csökkentse a közkiadásokat és versenyképesebbé tegye a gazdaságot. Erre már csak azért is szükség lenne, mert Bulgária és Olaszország után nálunk a legnagyobb az inaktívak száma (munkanélküli, és nem is keres munkát). Az ilyenek sem mind inaktívak - ha csak szűkebb környezetünket nézzük, megállapíthatjuk, hogy sokszor feketemunkáról van szó. Sokaknak megéri a kockáztatás, mert az illetékes hatóságok emberhiánnyal küzdenek, illetve nemegyszer érkezik a „füles”, hogy ellenőrzés lesz.
Másfél év múlva, ha minden jól alakul, az EU  28. tagállama leszünk, és ott még ádázabb versenyre számíthatunk, aminek köszönhetően talán végre eltűnik a sokat emlegetett „szocialista munkamorál”. Értsd: hárman dolgoznak, a másik három munkás pedig a lapátra támaszkodva szemlélődik.
Meg fogjuk tapasztalni a liberális (rabló)gazdasági rendszer árnyékos és napos oldalát is, de sajnos borítékolható, hogy a legtöbben nem tudnak majd az árnyékból kilépni.
Hol van mindebben a globális és egyben lokális „játékban” a horvátországi magyarság?! Esetünkben mindinkább lokális szintről kell beszélni, amelyre rávetül a globális szint árnyéka. Versenyhátrányt jelent számunkra a magyarság elöregedő korfája, amelyen vannak még életerős ágak, és a levelek egy része is zöld még. A fiatalok a jövő zálogai - szól a közhely. Sajnos a mi ifjúságunk eléggé széttagolt, így egyértelműen örülhetünk a december utolsó napjaiban létrejött önszerveződési kísérletüknek. Ez persze önmagában nem elég, de egy biztos: ki kell nevelődnie egy olyan fiatal generációnak, amely képes közösségben, és ha kell, piaci versenyben is gondolkodni.