November 13-án ünnepeltük - már aki - a magyar nyelv napját. Édes anyanyelvünk napja 2009-ig még áprilisban volt, mivel az Anyanyelvápolók Szövetsége szerint a Magyar Nyelv Múzeuma megnyitásának a napja nyelvünk szempontjából rendkívül fontos időpont. Már akkor sokan támadták ezt, hisz egy múzeum megnyitása csak egy a sok közül.

A magyar Országgyűlés ezért sokak véleménye szerint bölcsen döntött, hogy november 13-át iktatta törvénybe a magyar nyelv napjául, ugyanis 1844-ben ezen a napon vált  hivatalos nyelvvé a magyar Magyarországon. Persze lehetne még méltó dátumokat találni különleges nyelvünk ünneplésére, de egy biztos,  a politikusok ezúttal kevésbé vitatható törvényt fogadtak el.

Az anyanyelv védelme fontosságának a hangsúlyozása már szinte közhelyszámba megy, ám az érte, tisztaságáért folytatott harc igencsak nehéz globalizálódó, világfaluvá váló világunkban. A Magyarország határain kívül rekedt nemzeti közösségek ezzel kapcsolatos félelmeit pedig fölösleges ecsetelni.

Persze maga a nyelv is nagyon nehezen tudja követni a tudományban, különösen az informatikában születő új fogalmakat, találmányokat. Ki tudna általánosan elfogadott magyar kifejezést találni mondjuk a pen drive-ra vagy az USB-re, miközben sok magyar ember naponta használja ezeket a nemzetközi kifejezéseket.

A horvátországi magyar oktatásban részt vevők naponta tapasztalhatják nyelvünk állapotának  romlását. A „mjesecsna”, a „poruka” vagy a „kolodvor” már-már elfogadottnak számít. A szórványban még rosszabb a helyzet. Ennél már csak az rosszabb, amikor a magát magyarnak valló egyáltalán nem beszéli anyanyelvünket: 2001-ben a 16 595 horvátországi magyar közül csak 11 ezer nyilatkozott úgy, hogy beszéli is a magyart. A még nyilvánosságra nem hozott statisztikai adatok ennél csak rosszabbak lehetnek.

A magyar nyelv őreinek a harca Horvátországban egyelőre vesztésre áll, ne múgy mint például az isztriai olaszoké, ahol iskoláiknak nincsenek létszámgondjaik.

A magyar nyelv napjának az ünnepe még friss ugyan, de ha csak kis mértékben is hozzásegít ahhoz, hogy a nyelvvédelem eredményesebb legyen,  újabb gondolatébresztőnek, esetleg félre vert harangzúgásként hasznosnak bizonyúlhat. Addig míg ez a harang szól, az amerikanizálódás csendben folyik.