Andócsi János jegyzete

A trianoni békediktátum 92. évfordulója előtt olyan dolgok történnek Romániában, amelyekre nem kerülhetett volna sor, ha nincs ez a nemzeti sorstragédia. Az Erdélyből  érkező sok negatív hír közül a legfelháborítóbb a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos, amikor is a román szervek mindent megtettek azért, hogy az emigrációban elhunyt írót ne temethessék el otthon, a Székelyföldön. „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek”- mondta Kövér László a megemlékezésen. Akár ez is lehetne a mottója a június 4-i megemlékezéseknek, amely napot immár a nemzeti összetartozás napjaként tartjuk számon. A magyarokat ért támadások, bárhol is kerüljön sor  azokra, erősítik is az összetartozás érzését. Sajnos - vagy szerencsére - a negatív dolgokból is tud a magyarság erőt meríteni.

Az évforduló előtt ismét leszögezhetjük,  a kisebbségbe szorult magyarság állandó védekezésre és túlélésre kénytelen berendezkedni. A demokrácia alfája és ómegája sokak szerint az EU, ennek ellenére mind a román, mind a szlovák kormány a régi, megszokott reflexek szerint reagál a magyarság nemcsak politikai, hanem szimbolikus lépéseire is. Szlovákia és Románia nem mondja ki, de tény, hogy „saját” magyar kisebbségük miatt nem ismerik el Koszovót. Olyan kérdésekből csinálnak reflexszerűen ügyet, amelyekből egy fejlett, nyugati típusú demokráciában ilyen senkinek eszébe sem jutna.

Jó lenne, ha a nemzeti összetartozás napján a horvátországi magyarság képviselői elgondolkodnának legnagyobb problémáinkon: a széthúzáson, az asszimiliáción és a jövőkép hiányán. Trianon következményei persze a mi esetünkben is katasztrofálisak, de a független Horvátországban sosem volt probléma mondjuk egy Trianonról szóló film bemutatása. Egyes horvát hírportálok és szenzációhajhász újságírók a magyar radikálisokat próbálták meg revízióval vádolni, de igazából a horvát átlagpolgárban egy pillanatig sem merült fel, hogy itt valaki ilyesmit komolyan gondolna. „Ütős” hírnek, esetleg provokációnak jó volt, de ennyi, és nem több. Már el is felejtettük. Romániában és Szlovákiában azonban mindezt állami szintre emelték, nekünk, horvátországi magyaroknak ilyen gondjaink szerencsére nincsenek.